login |

Jön a Punisher

2017. 08. 19. 18:45 - Írta: human

4 hozzászólás | kategória: video

A The Defenders fináléja után meglepetésként megkaptuk a következő Marvel/Netflix-sorozat előzetesét is, ami ugye a Daredevil 2. évadjában jelentős szerepet kapó The Punisherről szól. Nyilván továbbra is a tévés Tom Hardy, azaz Jon Bernthal alakításában. A teaser a tovább mögött nézhető.

Tovább…

Emlékeztető: Hard Knocks 12. évad

2017. 08. 19. 17:30 - Írta: winnie

Szólj hozzá | kategória: ajánló,doku

Ma. 18:45. Sport2. Hard Knocks – 12×01 (kritika) – itthon is, megint! Ha már nincs az HBO-n – vajon miért nincs, mi ennek az oka? Még HBO GO-n sem. Az alany idén a Tampa Bay Buccaneers.

Pilot: DuckTales – írta Lantaar

2017. 08. 19. 16:10 - Írta: vendegblogger

3 hozzászólás | kategória: animáció,kritika,pilot-mustra

Gondolom, a blog olvasói közük nem csak az én korai gyerekkorom egyik meghatározó rajzfilmsorozata volt a DuckTales (itthon: Kacsamesék), még anno a 90-es évek elején-közepén. Magát a sorozatot világszerte klasszikusként tartják számon, ami nem csoda, hiszen rendkívül szórakoztató volt, mellesleg pedig a Disney tévés felhozatalából az egyik legminőségibb animációval rendelkezett.

Mindezeknek és a vaskos nosztalgia szemüvegeknek köszönhetően meglehetősen szkeptikusan fogadtam a hírt még 2015-ben, miszerint a Disney rebootolni akarja a szériát.

Aztán nem is igazán érdekelt a reboot, egészen addig, amíg tavaly karácsony előtt nem sokkal kijött egy videó, amin a szinkronszínészek eléneklik az eredeti főcímdalt. Ez volt az első alkalom, amikor egyszerre lett bemutatva az összes közreműködő… és az igazat megvallva, aktívan felkeltették az érdeklődésemet. Ami annyira nem meglepő, hiszen meglehetősen izmos gárdát sikerült összerántaniuk.

Ezek után eléggé vártam a premiert, és azt kell mondanom, hogy egyáltalán nem bántam meg. Sőt! Nem húzom az időt és a lényegre térek: egy erős 7-7.5/10-et nyugodt szívvel és gondolkodás nélkül oda tudok ítélni a dupla pilotnak.

Mivel relatíve sok karaktert használó felállásról van szó, ezért érthető, hogy elég sok időt szenteltek azok bemutatására és építgetésére. Viszont ezt nem sínylette meg a történet, ami az önmaga egyszerűségében mégis szórakoztatóra sikerült.

Pedig tényleg csak annyiról van szó, hogy Donald leparkolja a gyerekeket egy délutánra a rég nem látott nagybátyjánál, amíg elmegy egy állásinterjúra, majd a gyerekek újra felélesztik Scrooge (alias Dagobert) kalandvágyát és elmennek egy közös kincsvadászatra. (Igaz az utolsó jelentere behoztak egy lehetséges átívelő szálat, ami az igazat megvallva érdekesnek ígérkezik).

A titok nyitja viszont ott rejlik, hogy érezhetően szívvel-lélekkel készült, mind az írók, mind a színészek és az animátorok részéről. A történet modernizálásánál persze ne várjunk csodát, hiszen egy (hivatalosan) gyerekeknek készült sorozatról beszélünk.

Viszont érezhető, hogy próbálnak a nosztalgikus felnőttek számára élvezhető sorozatot készíteni. Kezdettől fogva érettebbek és kidolgozottabbak a karakterek, mint 30 évvel ezelőtt, még akkor is, ha azért most is eléggé sokat hagyatkoznak a készítők sablon személyiségjegyekre.

A potenciális felnőtt nézők felé történő nyitás meglátszik azon is, hogy milyen színészgárdát sikerült összeverbuválniuk a projectre. David Tennant, mint Scrooge, Dany Pudi, Ben Schwartz és Bobby Moynihan, mint Huey, Dewey és Louie (Niki, Tiki és Viki), Kate Micucci, mint Webby valamint Beck Bennett mint Launchpad (Kvákk) egyelőre mind remek és szórakoztató választásnak tűnik, főleg Tennant, aki ismét lubickol egy rá osztott szerepben, de a többiek sem élvezik kevésbé a sajátjukat.

Két dolog viszont szerintem mindenképpen meg fogja osztani valamennyire a közönséget, ezt pedig az animáció és a felújított főcímdal. Ha az animációt akarnám egy mondatban összefoglalni, akkor csak annyit mondanék, hogy “2010-es évekre jellemző, számítógépen rajzolt tévés Disney-animációról van szó”, ami bár igaz, mégis egy kicsit túlságosan leegyszerűsített leírás lenne.

Stilizáltabb, mint a régi, ami jobban merített a képregények látványvilágából, de a maga módján mégis egyedi és tele van apró részletekkel (mint például a régi képregényekre emlékeztető, a nyomtatásból eredő apró pöttyökkel teli háttérfelületek, ami ugyan apróságnak hat, de mégis egyedi stílust kölcsönöz a látványnak). Nem rendelkezik ugyan a régihez hasonló folyékony animációval, de mégsem szenved hiányt dinamizmusban és kifejezésben.

A főcímdal pedig…

Ez tipikusan az, ami vagy bejön valakinek, vagy nem (és akinek nem, az lehet, hogy párszor eljárja a “mocskos Disney megszentségtelenítette a gyerekkorom”-mantrát). Én azt mondom, hogy szerintem jól nyúltak hozzá az eredetihez, bár ha egy kicsit hasogathatom azt a közmondásos szőrszálat, akkor azt mondanám, hogy az eredetiben jóval hangsúlyosabb volt a kezdő riff, ami miatt egy fokkal fülbemászóbb és ikonikusabb volt az eredeti dallam.

Összességében nagyon jól szórakoztam a piloton és csak javasolni tudom, függetlenül attól, hogy csak a gyerekeket szeretné valaki leültetni elé, vagy velük együtt nézik a szülők, esetleg gyerekek nélkül akarnak egy kicsit nosztalgiázni a felnőttek. Szerintem mindenki élvezni fogja.

The Boyega Is Mine

2017. 08. 19. 13:45 - Írta: winnie

3 hozzászólás | kategória: fun,video

Emlékszem, hogy anno a Brandy & Monica-féle The Boy Is Mine-t kislemezen is megvettem, annyira bejött. De ez már az őskorban történt. Most James Corden idézte meg a dalt és a videóklipet Jeffrey Tambor-rel (miért pont vele?) The Boyega Is Mine címmel. Értelemszerűen a két színész nem Mekhi Phifer-éet, hanem John Boyega-ért harcol a tovább mögött.

Tovább...

Utánuk a tűzözön

2017. 08. 19. 13:13 - Írta: human

2 hozzászólás | kategória: kampány

A The Mick az egyike a kevés tényleg jó országos komédiának, főleg mivel a kidolgozása alapján épphogy nem kábeles, mivel eléggé be tud durvulni. Az első évadról már írtunk, szóval itt a nemsokára kezdő második plakátja.

Pilot-mustra: The Defenders – 1×01

2017. 08. 18. 22:05 - Írta: winnie

32 hozzászólás | kategória: kritika,pilot-mustra

It’s too late for heroes.

Jelen esetben tényleg csak a kibeszélésre szolgál a poszt, hogy az évadkritikáig is legyen hely rá (ennek megfelelően spoilert ne nagyon írjatok, konkrétumok nélkül is lehet beszélni a teljes szezonról, de ha valaki nem bírja, akkor jelezze), hiszen egyrészt nem sokan lesznek, akik az első rész után kaszálnák a sorozatot, másrészt pedig pontosan tudjuk, hogy itt az 1×01-nek nem az a feladata, hogy minden fronton megragadja az idetévedő nézőt.

THE DEFENDERS – 1×01 – 6,5/10

Ennek többek között az is az oka, hogy anno már a berendelés idején,(amikor még senki sem tudta, hogy miről fog szólni a The Defenders, és hogy ki fogja írni), tudni lehetett, hogy 8 részes lesz, szóval nem az átívelő történethez szabták az epizódszámot. Plusz a megrendelő és a készítők is tudják, hogy a Netflix-nézők számítanak célközönségnek, ezért remélik, hogy ők tisztában vannak a darálós modellel, hogy nem lepődnek meg, ha egy sorozat fokozatosan építkezik.

Ami viszont meglepett, hogy ennyire az alapoktól kezdték a The Defenders-ben az építkezést. Oké, nyilván nem érdemes kizárni nézőket, és van, aki nem látta az összes Netflix-es Marvel-sorozatot, de ha nem kaszálta őket, akkor megnézheti előbb azokat, ha pedig kaszálta, akkor miért érdeklődne a team-up iránt? Mindegy, a lényeg az, hogy az 1×01 elég keményen expozíció, ahol párbeszédek (vagy képek) segítségével komótosan elmesélik nekünk, hogy kik ezek az emberek, és épp milyen helyzetben vannak épp, illetve milyen személyes kapcsolataik lesznek fontosak.

Ugyebár Daredevil, Jessica Jones, Luke Cage és Iron Fist alkotja a főszereplő gárdát (és mindenki sorozatából két-három szereplő átjött ebbe is), azonban egyelőre még mindenki külön utakon jár, szóval a pilot négy párhuzamosan futó szálat visz (plusz egy haldokló nőét, aki mintha rosszban sántikálna), amik, remélhetőleg minél hamarabb, össze fognak futni.

– I’m not starting over, Mr. Nelson. I’m moving forward.
– People call me Foggy.
– And you let them?

A sorozathoz ugyan nem kell semmilyen előtudás, de első blikkre Matt Murdock/Daredevil sztorija tűnik legjelentősebbnek, ő az, akinek lelkében vihar dúl, nem tudja, hogy helyesen döntött-e, amikor szögre akasztotta a gumijelmezt. Jessica Jones szokás szerint nincs a topon, de belekeveredik egy eltűnés ügyébe, Luke Cage börtönből szabadul és pár gyilkossági ügy kerül a szeme elé, Danny Rand pedig folytatja a hajszát nemezise ügynökei után, miközben látomásaival küzd.

It’s just a city.

Jó látni négyüket úgy, hogy miközben mi pontosan tudjuk, nekik gőzük sincs arról, hogy a sors össze fogja hozni őket. Számunkra a hogyan lehetne a kérdés, de ahogy kell a rész végére érkezik a cliffhanger, ami belökheti a fantáziánkat, és elkezdhetjük sejteni azt, hogy New York városának megmentése lesz, ami összehozza majd a négy hőst.

Jópofa, ahogy a négy karakter külön világát eltérően jelentik meg, nem csak képek, hanem hangulati tényezők révén is (mi lesz, ha majd találkoznak?), azt pedig mondanom sem kell, hogy színészi téren a világon semmit sem változott a sorozat, hiszen aki eddig is nagyon odatette magát, azt továbbra is élmény nézni, aki pedig inkább bukdácsolt…, nos, szerintem mindenkinek voltak jobb pillanatai, szóval egyelőre ezen a téren sincs probléma.

Az első részt, ami korrekt volt (vagy másképp: semmi extra), nyilván senki nem fogja isteníteni (a pontszám kábé azt jelenti, hogy betöltötte a funkcióját, és megelőlegezek neki egy kis bizalmat), mint ahogy kaszálni sem érdemes, hiszen tudtuk, mire lehet számítani, mint ahogy azt is sejthetjük, hogy a 3-4. részre fog felpörögni a sztori, és talán a 8 részes korlát a feszes szerkezetet hozza majd magával, nem az összecsapottságot.

Bár nem hiszem, hogy nagyon aggódnunk kéne, hiszen a Daredevil 2. évadjának showrunnerjei kapták a sorozatot, de ettől még csak bízni merek a fentiek miatt, hogy nem csak egy felvizezett film lesz a végeredmény.

Egyébként éppen a készítők miatt vagy egy nagyon érdekes aspektusa a sorozatnak. Igaz, hogy Melissa Rosenberg, Cheo Hodari Coker és Scott Buck alkották meg Jessica, Luke és Danny karaktereit, de most már Marco Ramirez és Doug Petrie “kezeli” őket, szóval még arra is van esély, hogy akit mondjuk idegesített valamelyikük, az a The Defenders során megbarátkozik az illetővel (hogy aztán a saját sorozatának folytatását esetleg hanyagolja).

Ezek pedig a legjobb tavalyi főcímzenék

2017. 08. 18. 19:50 - Írta: winnie

7 hozzászólás | kategória: díjátadó,video

Tegnap megnézhettétek a 2017-es Emmy-re jelölt főcímeket (szigorúan a vizuális dizájn alapján), most pedig itt vannak a zenék.

Két éve érdekes módon nem volt átfedés a két kategória között, tavaly már akadt, idén pedig három sorozat is duplázott, a The Crown (Hans Zimmer másért kapott nominációt) és az American Gods zenéje nem kapott kiemelést, másik három viszont ezúttal. Szokás szerint itt is újonc sorozatok vannak, hiszen nem sok széria vált menet közben főcímzenét. Idén azonban nincs nagy bukás, mint tavaly a The Whispers.

A tovább mögött a zenéjükkel Emmy-esélyes intrók: FEUD: Bette and Joan (Mac Quayle), Genius (Hans Zimmer és Lorne Balfe), The Good Fight (John David Buckley), Victoria (Martin Phipps), Westworld (Ramin Djawadi), Stranger Things (Michael Stein és Kyle Dixon). Tovább…

Valaki visszatér a Jessica Jones-ba

2017. 08. 18. 18:51 - Írta: human

13 hozzászólás | kategória: kandi

Érkezett egy rakat forgatási fotó a Jessica Jones 2. évadjának a munkálatairól (az elsőről itt a kritikánk – sokan szerették, de közel sem mindenki). Vajon milyen körülmények között kerül sor a “találkozóra”? Elég beszédesek a képek, a többi fotó a tovább mögött.

Tovább…

Mi volt a hét csalódása?

2017. 08. 18. 17:20 - Írta: human

20 hozzászólás | kategória: a hét kérdése

(Múlt heti csalódások.) Úgy tűnik, a Teen Wolf – 6×12 bemutatta, hogy még van lejjebb. Mellette csak a Suits – 7×04 volt képes egynél több embert letörni. Ezen a héten volt sorozat, ami nem hozta azt, amit eddig? Vagy ami már jó ideje nem hozza? Miben csalódtatok nagyot?

Melyik sorozat melyik epizódja okozta neked a LEGnagyobb csalódást a héten? Miért?
(Egy válasz elég. És kerüljétek a spoilereket, ha lehet.)

Melyik volt a hét legjobb sorozatepizódja?

2017. 08. 18. 16:50 - Írta: human

36 hozzászólás | kategória: a hét kérdése

(Legutóbbi kedvenceitek.) Az első helyezett igazából nem is volt kérdéses,sőt, a Game of Thrones – 7×04 magában több szavazatot hozott, mint a mögötte levő összes sorozat. Talán pont ezért alakult ki a második helyen egy háromszereplős pontverseny a Twin Peaks –3×13, a Rick and Morty –3×03 (pickleriiiick) és az Orphan Black – 5×09 között. A végére, vagyis a 3. helyre meg épphogy, de a Kingdom – 3×04 került.

Mi jót láttatok az elmúlt napokban, melyik sorozat hozott olyan epizódot, amit vétek lett volna kihagyni? Csak EGY választ kérünk. Köszönet a számlálásért SpLasSh32-nek.

Melyik volt az általad látott legjobb sorozatepizód a héten?

(Ne csak egy címet és epizódszámot írjatok, hanem pár/sok keresetlen szót is.)

A legjobb epizódok között természetesen régi sorozatokat is lehet említeni, az számít, ti mit láttatok, íme pár vélemény, ami tőletek érkezett. (A nyári darás felfedezéseket jelentő gyűjtőposzt itt található.)

Rectify: 3 nap alatt ledaráltam és azt kell mondjam, hogy ez egy kegyetlenül súlyos élmény volt számomra. Egyik gyomros jön a másik után. Voltak dolgok amik idegesítőek voltak, például az, hogy a szereplők sokszor mennyire higgadtan és udvariasan beszélgettek egymással a legdurvább szituációkban is. Ez a való életben biztosan nem lenne így, szerintem. Aztán a vége már kicsit túl érzelemdúsra sikerült, de ez betudható annak is, hogy mivel daráltam a végére már olyan szinten túlcsordultak az érzelmek, hogy bőgtem. Ami még kicsit zavaró volt, de azért hiteles az adott szituációt nézve az Daniel motyogása. Ja és többet vedeltek a sorozatban, mint a Dallas összes részében, gyakorlatilag alig van olyan jelenet, ahol nem a sörösüveg van a szereplők szájában. Mindent egybevetve ez a sorozat egy elképesztő nagy dráma és igazából nem is lehet belekötni, a fentiek csak észrevételek. (írásaink a sorozatról.)

Forog A mi kis falunk 2. évad

2017. 08. 18. 15:23 - Írta: winnie

Szólj hozzá | kategória: hazai termék,video

Hatalmas siker volt, és nekünk is bejött (oké, mindig királyi többest használok, szóval nekem bejött, human nyilván ki nem állhatta) az RTL Klub idei saját gyártású sorozata, melynek a 2. szezonja ugyan csak tavasszal kerül képernyőre, de már jó ideje forog. Erről a forgatásról készült a tovább mögötti Fókusz-beszámoló.

Tovább...

Pilot: Marlon

2017. 08. 18. 14:50 - Írta: human

1 hozzászólás | kategória: 2016/17,kritika,pilot-mustra

If you Black Up they’re gonna back up.

Nem, nem, nem, és nem. Legszívesebben csak ennyit írnék a posztba, mert ismét egy siralmas (többkamerás) sitcomot kaptunk az NBC-től. Vagyis…,

Oké, lehet túlzok kicsit, és Marlon Wayans teljesen szimpatikus minden interjúban, tudja, kik tartoznak a célközönségébe és nekik gyárt filmet és sorozatot. Szóval lehet, hogy őket el is találja ezzel, csak épp számomra élvezhetetlen a végeredmény.

A történet egy elvált házaspár családja körül bonyolódik. A két felnőtt kifejezetten jóban van a különköltözés óta, baráti(as) a kapcsolatuk, ami a gyerekeknek is jót tesz talán. Mondjuk a dupla premier egyik része sem rájuk gyúrt, szóval aki fél a kisebb termetű színészektől, az most megnyugodhat. Persze a sorozat minőségét tekintve ez tök mindegy.

A fő problémám azzal van, hogy nem elég, hogy teljesen kiszámítható minden poén ebből az alaphelyzetből (de tényleg minden!), hanem, hogy közben senki sem kedvelhető meg igazán. Pedig még egy YouTube-os, vlogos szálat is beleszőttek, a főhős elvileg ilyesmivel keresi a kenyerét. De ez sem sokat segít a karakterén…

Egy dolgot viszont ki kell emelnem, hogy annak ellenére, hogy fekete szereplős a sorozat, egyáltalán nem a bőrszínnel kapcsolatos, ellentmondásos témákra gyúrtak rá, szóval a Marlon nem egy black-ish, hanem teljesen hétköznapi problémákból csinálnak viccet: például az exfeleség újra randizik meg hasonlók. És akkor ezzel fel is soroltam a pozitívumokat?

Részemről sima 4/10, eszembe sem jutna tovább nézni. Aki bírja Marlon Wayans-t, az mindenképp vizsgálja be, eléggé egyemberes, de másoknak nem nagyon ajánlom.

Previous Posts